2009/12/06

A mézeskalácsosság története



A Mézeskalácsos tevékenysége a mézes lépekből a méz és a viasz szétválasztása volt. A mézből, mézeskalács, mézes ital, mézcukorka, mézes sütemény készült. A viaszból gyertya, paglóbeeresztő és más műszaki viaszárú készült.
Legősibb sütemény a lepény volt. erős napsütésben felforrósodott kőre, vízből, lisztből, az előkelőbbek később mézből kását kentek, az megszáradt és sokáig elállt.
Már az időszámítás előtti III. évezredből sütőleletek maradtak fenn.
Érdekességként Egyiptomban i.e. 2880 és 2860 között ismertek egyfajta négyszögletű kemencét amelyből, miután felfűtötték, kiseperték a hamut és tűzterében sütöttek. A lepényeket a külső kemence falára tapasztották. A vályogházak napsütötte falán is szárítottak lepényeket.
A mézeskalácsosság virágkora XV-XVIII. század volt..
Magyarországi vonatkozásban az Árpádházi királyok idején, a kolostorok saját méhészettel rendelkeztek és maguk készítették a viaszgyertyákat és a mézessüteményeket. Corvin Mátyás idején , már voltak mézeskalácsosok, akik már Bécsen át behozott keleti fűszerekkel dolgoztak. 1440-ben Pozsonyban majd Sopronban is volt mézeskalácsos. Nevezetssé vált a"tordai pogátsa" amely négyszög alakú tészta, a négy sarkára egy -egy kerek mézeskalácsot tapasztottak és bekenték tojássárgájával, középen bevágták,így sütés közben kinyílt.
XVI-XVII. században a Dunántúli mézeskalácsosok bécsi céhnek fizette a tagdíjat.
A mézeskalács készítéséhez formára volt szükség. A XV. századtól fából faragták ki a formákat. Ezt német és lengyel területről vették át. Számos egyházi tárgyú (háromkirályok, Krisztus a kereszten, Mária gyermekével,) és uralkodói képmásokat faragtak. 1713-ban Debrecenben alakult, hét mesterrel az első mézeskalács céh. Jellemző debreceni forma a tányér alakú mézeskalács. XIX. század második felében a domborított művészi mézeskalácsokat felváltotta a vásári piros (szív, huszár, baba, papucs,).A magyar mézeskalácsos ipar a XIX. század elejéig virágzott, a répacukorgyártás beszűkítette a lehetőségeket. A mézeskalácsosság vidékre szorult, vásárok, búcsúk biztosították a megélhetést. A mézeskalács nemcsak ízletes csemege, hanem sokáig őrzött emléktárgyai is voltak a vásárba, búcsúba járóknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése